| Summary: | Az elidegeníthető birtoklás -j- képzőjéről (den Dikken 2015) kimutattuk, hogy abban a formában létezik, hogy a magyar főnevek legtöbbjének a fonotaktikai felépítése megengedi egy potenciális reguláris birtokszóváltozat létrehozását, ami az említett -j- komponenst valóban tartalmazza. Mivel azonban a -j- komponenst sok esetben a lexikalizálódott birtokszó-alternatívák is tartalmazzák (vö. ajtója~ajtaja), az elidegeníthető birtoklásra vonatkozóan úgy mondhatunk ki hatékony szabályt, ha az a potenciális reguláris birtokszóváltozat fogalmára épül. A főnévképzéshez mindez a következő módon kötődik. Az Amerika felfedezte(kor) és a Péter felfedezettje birtokos szerkezetek között a döntő formai különbség éppen a fent említett, elidegeníthetőségért felelős -j- komponensben rejlik, ami éppen akkor jelenik meg, amikor a birtokos a birtokszó igei tövének Ágense. Általánosítva: az igéből képzett főnevekre maradéktalanul teljesül a szabály, amelyre fentebb utaltunk, ha az „elidegeníthetőséget" a deverbális főnevekkel alkotott birtokos szerkezetek körében az igei tő és a birtokos ágentív vagy „még lazább" kapcsolatában határozzuk meg (ahol a „szoros" kapcsolatot az ige és a hozzá téma szerepben társuló vonzat viszonya jelenti).
The derivational suffix -j- of alienable possession (den Dikken 2015) exists in Hungarian in the form that the phonotactic structure of most nouns permits the formation of a potential regular phonetic form of possessee (PRPFP), which inevitably contains the aforementioned component -j-. Since this -j-, however, is often contained by lexicalized possessee alternatives, an efficient rule concerning alienable possession must be based on the concept of PRPFP. What is the relationship between this rule and nominalization? Well, the crucial formal difference between the possessive constructions Amerika felfedeztekor 'at the discovering of America' and Péter felfedezettje 'person discovered by Péter' is exactly the -j- component, claimed responsible for alienability, which appears if the possessor is the Agent of the verbal derivational stem of the possessee. This observation has served as the point of departure to the following generalization: the aforementioned rule exhaustively holds for all Hungarian deverbal nominals – on condition that 'alienability' is defined among possessive constructions with deverbal nominals as possessee-heads as an agentive or "even looser" relationship between the verbal derivational stem and the possessor (where "close relationship" is that between verbs and their Themes).
|
|---|
